A napi program a szemlélődő, meditációs lelkigyakorlat kereteit követi. Mindenki a maga módján, a saját útja szerint imádkozhat. Az imaegységek közösségben végzett csendes imát jelentenek, vezetés vagy tanítás nélkül. Ezért gyakorlott meditálóknak, az imában otthonosan mozgó személyeknek ajánljuk, de bárkit szívesen látunk, aki betartja a kereteket és tiszteli, őrzi mások csendjét.

Helyszín: Manréza Rendház kápolnája

Napirend:

• 8:45 – I. imaegység (2×25 perc)
• 8:45-9:10 – szünet – 9:15-9:40

• 10:00 – szentmise

• 12:00 – ebéd

• 13:30 – II. imaegység (2×25 perc)
• 13:30-13:55 – szünet – 14:00-14:25

• 14:30 – III. imaegység (2×25 perc)
• 14:30-14:55 – szünet – 15:00-15:25

• 15:30 – IV. imaegység: szentségimádás(2×25 perc)
• 15:30-15:55 – szünet – 16:00-16:25

• 16:30 – megosztás, kérdések megbeszélése

NB: Nem szükséges az előzetes jelentkezés, a helyszínen egytálételes ebéd rendelhető.

Helyszín: Manréza Rendház kápolnája, Dobogókő, Téry Ödön u. 4.

Szeretettel várunk!

Bővebben: http://jezsuita.hu/2012-01-05/2012-februari-imaszandekok

Helye: Szentendre

A lelkigyakorlatot kíséri: Hollai Zsuzsanna
Jelentkezési határidő: 2012. 02. 26. vasárnap

További információk:  www.zakeusalapitvany.hu

Karácsony ünnepe ismét kinyitja szépségét és engedi, hogy Isten közelségéből nézzünk magunkra, környezetünkre, befejezett vagy félbe maradt munkáinkra. A Mindenható a kicsiben, a Gazdag a szegényben, az Erős a gyengében jelenik meg, és gyermekként kihív a magunk alkotta nagyságokból, hogy lefelé nézzünk, másként szóljunk, kicsivé legyünk. Amikor egy kisgyerekkel felvesszük a kapcsolatot, lehajlunk hozzá, mert önkéntelenül is lefelé visz a tekintetünk. Ez a megváltó mozdulat szabaddá tesz – feledteti a „fent” gondjainak komolyságát, a mindent irányítani akaró és felszínes küzdelmünket, mosolyt és jóságot csal az arcunkra, bensőnk rárezdül a bizalommal és titokkal teli nagyságra. Paradox módon ez a lehajlás felemelkedés a tisztához és a szenthez. Itt láthatjuk magunkat igazán. Erre vezet az utunk, mert innen érkezik az Isten.

Kedves Barátaink, ezzel a gondolattal kívánok Mindannyiatoknak áldott ünnepeket! Urunk születésére való emlékezés tegye naggyá szíveteket, hogy a kicsiben Útra leljetek; hozzon telítettséget a lelketekbe, hogy a külső, belső ínségben megtapasztaljátok Igazságát; és adjon erőt a továbblépéshez, hogy a gyöngeségeink menti küzdelemből Élet fakadjon.

A házunkról néhány szóban:

Hosszú évek gyümölcseként szépen beérlelődött a lelkigyakorlatos munka, amit külön köszönök a szolgálatunkban részt vevő kísérőknek és munkatársaknak. Az eltelt évek növekvő tendenciát mutatnak a csend és az imádságos légkör keresésére, egyre többen találnak ránk fiatalok és az életüket rendezni, kisimítani vágyó emberek.

A lelkigyakorlatos és a szervezői munkákban tavaly óta személyi változások is történtek: jezsuita részről Simó Ferenc rendtársam erősíti a lelkigyakorlatos munkát. Augusztus hónap folyamán Ambrus Lóránt atya átköltözött a pilisvörösvári Szent Erzsébet otthonba, ahová továbbra is fogad jelentkezőket személyes beszélgetésre vagy személyesen kísért lelkigyakorlatra, sőt alkalmanként a Manrézába is. Külön köszönöm Lóri atyának a sok éven át körünkben végzett munkáját, és sokak számára gyógyító, felszabadító jelenlétét. Frigy Zoltán munkatársam mellett, aki már 2010 óta viszi a ház adminisztratív feladatait és egyéb teendőit, nagy segítséget jelentett a növekvő munka végzésében új munkatársunk, Utasi Mária s.a. segítőnővér. Mária szeptember óta dolgozik nálunk félállásban, és Zolit kisegítve, főként a kapcsolattartásért és regisztrációért felel. A levelezés és a telefonhívás során találkozhattok vele.

A rendtartományunkkal összhangban szeretnénk előmozdítani az önkéntesek jelenlétét a házunkban, hogy szolgálataink és a barátaink által nyújtott különböző segítségek összhangjában megélhessük közös meghívásunkat. Az ősz óta Kati és Sándor 6 ill. 5 hónapra jöttek hozzánk, hogy életük az ima és a munka mentén formálódhasson. Aktív, szeretetteljes jelenlétükkel és imádságos hátterükkel belakják és otthonossá teszik a házat.

A programjaink között túlnyomó többségben a személyesen kísért lelkigyakorlatok és a szemlélődő, meditációs lelkigyakorlatok kapnak helyet. Néhány éve július hónapra helyeztük a 30 napos lelkigyakorlatot, hogy a jelentkezők és kísérők közösségben járhassák ezt az utat. Ezeken túlmenően helyet kapnak más lelkigyakorlatok is – mint a hivatástisztázó lelkigyakorlat, a táncmeditációs, a filmes, a családos lelkigyakorlat, a Jézusi gyaloglás. Szeretném kiemelni, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is van lehetőség a kísérők nélküli csendes visszavonulásra, teljesen egyéni lelkigyakorlatra vagy lelki napokra akár a meghirdetett programok idején is. A megújult honlapunkon www.manreza.hu megtekinthetitek a 2012-es évre meghirdetett lelkigyakorlatokat, melyekre szeretettel várunk.

A felújított rendházba – amit már bizonyára többen ismertek – továbbra is fogadunk lelkigyakorlatozókat, számukra egy újonnan kialakított külön teakonyha áll rendelkezésre. Az év folyamán felújítások történetek a lelkigyakorlatos házban is. Próbáljuk folyamatosan egyre életképesebbé tenni a házat: a kisebb javítási munkák mellett új ágyakat szereztünk be, az ebédlőbe meg új asztalok kerültek a jobb helykihasználtság érdekében. Jövő év folyamán többek között a lelkigyakorlatos ház kápolnájának berendezését és formavilágát szeretnénk tovább alakítani.

Jelenlétünkkel és szolgálatunkkal a lelkigyakorlatos kultúra meghonosítására és elérhetővé tételére törekszünk. Januárban két évre kiterjedő lelkivezető és lelkigyakorlat-kísérő képzési program indul a házunkban az Ignáci Lelkiségi Központ szervezésében. Bízom benne, hogy a képzés gyümölcseként megsokszorozódik az erőnk és az elérhetőségünk.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek az eltelt év során nyújtott mindennemű támogatását, segítségét. Továbbra is számítunk jóindulatú támogatóink segítségére, hogy szolgálatunkat megfelelő igényességgel végezhessük, és elérhetővé tehessük a lelki támaszt azoknak is, akik istenkeresésük és életük rendezése útján szeretnének tovább jutni, de anyagi nehézségekkel küszködnek.

Isten áldása kísérjen és gazdagítson Titeket és családjaitokat, közösségeiteket az Ő közelségével az ünnepek alatt és az Új Esztendőben.

Baráti üdvözlettel a Manréza jezsuita közössége és munkatársai nevében,

Dobogókő, 2011. Karácsonyán

Vízi Elemér SJ

Miből áll?

• A napi 3-5 imaidő az imában való következetességet szolgálja, az állandó nyitottságot, melyet mélyít az Eukarisztia ünneplése.
• A szentírási szövegekkel való elmélkedés megnyitja azt a személyes teret Isten és ember között, ahol az Ige átformáló ereje megtapasztalható.
• Ennek kibontása és mélyítése történik meg a lelki kísérővel való beszélgetésben, mely egyben abban is segít, hogy az imádkozó ember az Isten körüli saját pályáján maradjon.
• A természetben töltött idő az isteni jelenlét iránti érzékünket tágítja, finomítja.
• A teljes csend a figyelem mélyülését, a jelenlétet és az Istennel való találkozást szolgálja, és egyben segíti a többi lelkigyakorlatozó egyéni útjának tiszteletben tartását is.

Kiknek ajánljuk?
Ezt a lelkigyakorlatot azoknak ajánljuk, akik szeretnék elmélyíteni Istennel való kapcsolatukat, életvitelszerűen szeretnék gyakorolni a hitüket, mélyebb megtérésre vágyakoznak, ill. fontosabb döntéseiket Istenre szeretnék alapozni. Olyanokat várunk, akik szívesen vállalják a csendes elvonulást, hogy Istennel találkozzanak. Azokat is hívjuk, akik elfáradtak és csak meg szeretnének pihenni az Úrban, szeretnék éleszteni szívükben az egykor megtapasztalt tüzet, és újraizzítani életük üszkösödő részeit.

Egyénileg kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlatra lehet jönni 3 napra, 7 napra, 10 napra, 30 napra és ezeken kívül bármilyen más időhosszra is. Érdemes először rövidebbet (3, 4, 5 napos) végezni, majd egy későbbi alkalommal hosszabb időre is lehet jönni.

Elindultam a kiengesztelődés útján, melynek első lépése az önmagammal történő megbékélés volt. Ezáltal az elzárt énem igazi érzéseihez is közelebb tudtam kerülni.

Megtanultam megkülönböztetni Isten hangját a kísértő hangjától, ami nélkül mindig eltévednék, és nem tudnék tovább haladni az úton. Vágyom arra, hogy életem további szakaszában Isten napról napra közelebb vezethessen magához, és a lelkigyakorlat ily módon a hétköznapokban is folytatódhasson.

Köszönetet szeretnék mondani ezúton is a jezsuita szerzeteseknek, akik ezt a lelkigyakorlatot odaadással, szeretettel, gyöngédséggel és nagy szakértelemmel vezették.

Vezetőink irányításával aztán elkezdtük oldani életünk bárkájának rögzítő köteleit, hogy szabaddá tegyük magunkat, és elindulhassunk új tapasztalások, új Istenélmények felé. Éberség, érdeklődés, következetesség – határozták meg a követendő irányt vezetőink. Mi, a bárkában ülő “tanítványok”, pedig szorongásokkal, félelmekkel, aggodalmakkal, kíváncsisággal, türelmetlenséggel és még ki tudná megmondani mi mindennel telten, végeztük a dolgunk, hogy a megadott koordináták mentén haladhassunk előre. Előre? Nos, ez nem igazán szerencsés helymeghatározás. Jobban illene ide a befelé, vagy a felfelé. Hiszen erre biztattak Elemér szavai is: “Ha eltévedtek, mindig felfelé menjetek! Lefelé nem vezet út.”

Ahogy teltek a napok, növekedett bennünk a megértés önmagunk és a többiek iránt. Olyan magabiztos öntudatra igyekeztünk eljutni, mint amilyennel az a színdarabbeli koldus rendelkezett, aki tudatában volt a játék során mindvégig annak, hogy mi az ő szerepe, és mi nem. A becsvágy, bírvágy, hatalomvágy szirtjein könnyen megfeneklik a bárka, figyelmeztettek vezetőink. A tisztelet, a ráhagyatkozás és a szolgálat áramlatainak segítségével azonban, veszélytelenül haladhatunk a vágyott cél felé. A vágyott cél felé? Mire vágyhat az ember, midőn arra adja fejét, hogy nyolc napon át nem törekszik másra, minthogy a csend segítségével levetkőzze önközpontúságát, és Istent helyezze szemlélődésének centrumába?

Lassan kezdtünk ráérezni. Ezen az úton haladva, minden látszat (napi többórás meditáció, böjt, lelki beszélgetések stb.) ellenére, nem fejlődni akartunk, hanem találkozni Istennel. A reggeli tornák, az erdei séták, a meditációs gyakorlatok során, nap mint nap azon munkálkodtunk, hogy alkalmassá legyünk annak felismerésére, miként jön felénk Isten, hogy megkönnyítse számunkra a találkozást. Így leltünk rá egy-egy társunk mosolyában, a megosztások bizalmat sugárzó könnyes derűjében, de mindenek előtt és fölött a szentmisékben, ahol a szó szoros értelmében egyesülhettünk az Ő szenvedése, halála és feltámadása révén az Atyával és testvéreinkkel.

Majd eljött az utolsó este is, amikor rádöbbentünk, bárkánk partot ért. Örömmel teli szívvel öleltük meg egymást, és megoldódott nyelvünk hirtelen nem is talált szavakat, annak kifejezésére, amit átéltünk. Csak köszönetünket, és hálánkat igyekeztünk kinyilvánítani Istennek és egymásnak. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy vége, és tán soha többet nem látjuk egymást. Ugyanakkor biztosak voltunk abban, hogy ami velünk történt, örökre összeköt bennünket annak szeretete által, Aki lehetővé tette e találkozást. Társaim már útra keltek. Elhívta őket az élet. Én még sétálok az erdőben, vagy a kilátóból szemlélem a világot, és könnyeket csal szemembe az emlékezés. Ám bíztatóan hallom bensőmben Elemér szavát: “nem baj, elmúlik…”