Lelkigyakorlatozóink írták – Margó

Nekem sem, de még gyermekeimnek sem adatott meg, hogy kis házam legyen a lombkoronák között. Most megkaptam ezt, 67 évesen.

Világít a mennyezeten a lámpa és ég az asztalon négy kis gyertya. Gyülekezünk csendben, várakozással, ki térdepelve, ki zsámolyra, kispadra ülve. Várakozunk.

Feláll az atya, kiteszi az oltárra a négy kis gyertya közepére az Oltáriszentséget. Kialszik a nagy fény, és megjelenik a csoda. Itt vagyunk a hatalmas vén fák törzsei és lombkoronái között, amit megvilágít kívülről az udvari lámpa. Csodálatos. Az ember áhítata még nagyobb legyen, megjelenik a csupa ablak házban a hold is, átsütve a fák lombkoronáján, beragyogva a szentélyt.

Imádkozom csendesen:

„Jöjj Szentlélek, szállj le rám” …és szívem csordultig tele ezzel a csodával.

„Jöjj Szentlélek, tölts be” …és csak a Jóistenre tudok gondolni, aki megadta nekem ezt a gyönyörűséget.

„Jöjj Szentlélek, járj át” …és érzem a sugallatát.

„Jöjj Szentlélek, áradj szét”… és újra gyermekként élem meg ezt a csodát, ami sajnos három nap után véget ér, de csak azért, hogy hasonló csodával folytassam, a Szár-hegyen az éjszakai szentségimádással és másnap Sárospatak körbezarándoklásával.

2017. október 24., Nem kategorizált