Lelkigyakorlatozóink írták – Sándor

A gyerekkoromat a tornai várrom alatt, a Gömör-Torna-i hegyvonulat tövében egy tanyán éltem le, csodálatos természeti környezetben. Ez kihatott az egész életemre olyan értelemben, hogy bármi gondom adódott, mindig a természetbe menekültem a válaszokért, a megoldásokért. Most utólag már nehéz felidéznem, hogy mikor hagytam először el magamtól, a túráimról a túravezetőt, a Teremtőt. Tény, hogy „Nélküle” nem működött, akadozott a gépezet. Szaporodtak a gondok, várattak magukra az igazi megoldások. Keresni kezdtem, mígnem a dobogókői Manrézán meg nem akadt a szemem. Amint távolodik az ottlétem időben, olyan mértékben erősödik a meggyőződésem, hogy végre a helyes ösvényre leltem, mikor oda elmentem! Csodálatos harmóniában találkoznak ott természet, Isten és emberek, hogy segítsenek a helyes ösvényről letévedt embernek, sőt ami engem illet, erőt gyűjteni is vissza-vissza térek.

2013. május 30., Lelkigyakorlatozóink írták