Lelkigyakorlatozóink írták

Egy “húzósabb” magánéleti időszak után jelentkeztem, kicsit lenyugodni, rendszerezni gondolataimat. Bepakoltam mindent a lelki hátizsákomba – egy darab kettétört szerelmet, egy darab sikeresen megvalósított álmot, aminek nem tudtam örülni, és az ezekkel kapcsolatos komoly kérdéseket. T. nővér jóságos tekintete és tanácsai kísértek 4 napon keresztül. Meglepődtem, hogy arra kért tegyem le a kérdéseimet, gondjaimat, csendesedjek […]

Jó pár hónappal előre (én sem értem rá mindig, meg a közeliek közül sok már betelt) jelentkeztem egy jezsuita lelkigyakorlatra, amit április 13-16. között rendeztek Dobogókőn, a Manréza Lelkigyakorlatos Házban. Annyit kell tudni erről és rólam, hogy teljesen más lelkiség, mint amiben én felnőttem. Volt annyira meghatározó élmény, hogy úgy döntöttem, nyilvánosan is leírom. Akciójelenet […]

Már több embertől hallottam a szentignáci lelkigyakorlatról. Kíváncsivá tett, és tavaly elhatároztam, hogy részt veszek egy négy napos lelkigyakorlaton, fent a hegyek között. Mikor a jelentkezési lapot néztem, rácsodálkoztam, arra a kérdésre, hogy kibírom-e négy napig teljes csendben, beszéd nélkül. Ezen elgondolkoztam, mert még ennyi ideig nem volt alkalmam teljes szótlanságban lenni. Évek óta járok […]

“Nehéz szavakba foglalni mindazt, ami velem történt a múlthéten Dobogókőn. Már a nyolcnapos lelkigyakorlatom után is nehéz volt erről beszélni, ezért arra gondoltam, hogy készítek egy rendhagyó beszámolót képmeditáció keretében azokkal a képekkel, melyek megragadtak a héten és azokkal az igékkel, melyek fontosak voltak.” Az alábbi linken lehet ezt megtekinteni: http://www.youtube.com/watch?v=CpANLNxTiOw

A gyerekkoromat a tornai várrom alatt, a Gömör-Torna-i hegyvonulat tövében egy tanyán éltem le, csodálatos természeti környezetben. Ez kihatott az egész életemre olyan értelemben, hogy bármi gondom adódott, mindig a természetbe menekültem a válaszokért, a megoldásokért. Most utólag már nehéz felidéznem, hogy mikor hagytam először el magamtól, a túráimról a túravezetőt, a Teremtőt. Tény, hogy […]

Milyen céllal, gondolatokkal érkeztem és mit tudtam magammal vinni, hogyan távoztam…. („ Jöjj Szentlélek Úristen, nálad nélkül semmi az ember.” Kértem a Szentlelket, segítse valósághűen megírni.) Életemnek éppen ebben a szakaszában és éppen ebben a hónapban éreztem erős belső indíttatást, hogy Dobogókőre a Manréza Lelkigyakorlatos házba menjek személyesen kísért ‘szentignác’-i lelkigyakorlatra. Késztetést éreztem arra, hogy […]

30 napos lelkigyakorlaton vettem részt Dobogókőn a Manrézában. Nagy fegyelmet igényel 30 napig csendben maradni, a napi 5 imaóra: éjszaka, hajnalban, délelőtt, délután és este. Loyolai Szent Ignác nyomán Jézus életének az eseményeit fontoljuk meg, születését, nyilvános működését, szenvedését, halálát és feltámadását. A kegyelem segítségével mi is próbáljuk átérezni, amit Jézus. Isten nagyon intenzíven jelen […]

A szemlélődő lelkigyakorlat, melyen 2011. március 11-től 19-ig vettem részt a Manréza Lelkigyakorlatos Házban Dobogókőn, életem legnagyobb élménye volt, amit szavakkal leírni csak töredékesen lehet. Megtapasztaltam Isten gyógyító erejét, és a megváltás valóságát, mely egyszerre volt felemelő és fájdalmas. A szenvedés pillanataiban éreztem Szűz Mária anyai gyöngédségét, ami annyira valóságos és boldogító volt, hogy azt […]

Régóta érdekelt a szemlélődésben való imádkozás, ezért elhatároztam, hogy részt veszek egy 8 napos szemlélődő lelkigyakorlaton. Elég erős belső késztetésem is volt, hogy Isten jelenlétében több időt tölthessek. Valami belső húzóerőt éreztem.

“Út csak felfelé vezet…” Egy aranyatérő májusi eső utáni napsütéses délután érkeztünk Dobogókőre, hogy egy meditációs, szemlélődő lelkigyakorlaton vegyek részt. – Szép időt hoztak, ez jó jel – köszöntött barátsággal Zoltán. Remélem, válaszoltam várakozással telten. – Jó lesz itt neked – simogatta végig szemeivel a szobám, feleségem.

Engedtem az ösztönzésnek, hogy beszámoljak a májusi személyesen kísért lelkigyakorlatomról. Még a januári tervezésnél 3 fő szempontot határoztam meg. (Melyek közül csak egy teljesült). Első szempontom volt, hogy az legyen a kísérőm, aki tavaly volt. A helyszínen tudtam meg, hogy – a kevés jelentkező miatt – ő nincs ott, és egy számomra ismeretlen jezsuita atya […]

Régóta készültem arra, hogy több napot eltöltsek a Manréza csendjében. Volt egy bizonyosság bennem, hogy kérdéseimre itt válasz vár, és hogy itt Valami már elő van készítve számomra, csak ide kell jönnöm érte, hogy megkapjam. Valóban megkaptam, de egyszersmind Ő is megkapott engem, jobban, mint eddig bármikor… Rohanós hétköznapok után az erdő csendje jólesően helyezett […]

Ha valaki megkérdené tőlem, hogy miért érdemes Dobogókőre 8 napra “elvonulni a világtól”, akkor én azt válaszolnám, hogy azért, mert így alkalom nyílik arra, hogy a természet és az ima csendjében kitegyem magam Isten átalakító erejének. Mert úgy érzem, Ő hatott rám a csendben.

Ma reggel ismét kimentem a Rezső-kilátóra, mint minden reggel megnézni a napfelkeltét. 300 méteres ösvény vezetett az erdő homályában a szállástól a kilátóhoz. A vaddisznók röfögését, csörtetését halottam valahol az erdő mélyén, vad szél fújt, kissé fáztam. A madarak már énekeltek, daloltak, csiripeltek, hálát zengtek az Úr Istennek. Ma reggel nem hoztam magammal egy husángot, […]

A múlt hétvégén gyerekzsivaj verte fel a dobogókői jezsuita lelkigyakorlatos ház egyébként csendes környékét. Vízi Elemér SJ, a ház igazgatója, Simó Ferenc SJ atya és két világi lelki vezető, Rochlitz Tibor és felesége, Zsuzsa valami újat kezdtek el… Lelki életre mindenki vágyik. Még az is, aki úgy gondolja, hogy nem.

Lelkigyakorlaton voltam Dobogókőn. Három éve voltam utoljára, itt a Manrézában. Bár minden évben elhatároztam, de az élet sűrűsége eltérített. A lelkiismeret azonban rendkívüli igénnyel lépett fel idén… és eldöntöttem. Elmegyek.