Lelkigyakorlatozóink írták – Andrea

Régóta érdekelt a szemlélődésben való imádkozás, ezért elhatároztam, hogy részt veszek egy 8 napos szemlélődő lelkigyakorlaton. Elég erős belső késztetésem is volt, hogy Isten jelenlétében több időt tölthessek. Valami belső húzóerőt éreztem. Nagyon érdekes és mély belső élményeket éltem át a lelkigyakorlat alatt. Az első, és azt megelőző napokban izgultam és féltem, hogy mi lesz velem a csendben, mik jönnek fel lelkem mélyéről… mert valahogy sejtettem, hogy a csend hatására mozgásba jön a belső világom. Aztán ahogy teltek a napok, megnyugtató volt számomra a napirend, a természet közelsége, a lelkigyakorlat vezetők gyengéd és tapintatos segítsége. Számomra azért volt különleges és életre szóló élmény, mert megtapasztalhattam az Isten jelenlétét, gyógyító erejét, és finom, szelíd közelségét. Amellett, hogy nagyon értékes megtapasztalásnak tartom a szemlélődő imádkozást, az önismeret további útjai tárultak fel előttem e néhány nap alatt. És mindez az Isten gyógyító jelenlétében. Megtapasztaltam azt, ami eddig számomra nehézséget okozott: hogy ha bizalommal rámerek hagyatkozni Istenre és átadom magam az imában neki, akkor semmi más „dolgom” nincs, csak a jelenlétében maradni és hagyni hogy a lelkemben munkálkodhasson… ha Ő így akarja. Olyan képhez tudnám hasonlítani, mint egy járni tanuló gyermek aki igyekszik megtenni az első lépéseket apukája felé. Köszönöm a lelkigyakorlatot vezetőknek a kísérést és a résztvevőknek is a közös jelenlétet.

2011. december 20., Lelkigyakorlatozóink írták