Lelkigyakorlatozóink írták – Csaba

Egy közeli-messzi Galaxisban, valahol a testvériség és a félelem határán, ahol minden mindennel összefügg.

Felülvizsgálatra jöttem. 3 éve voltam itt utoljára, már akkor felfigyeltem az itteni Főorvos és tanítványainak kitűnő munkájára, akkor jó ember gyárnak neveztem el a helyet, rövidítve: JEGY.

Gondoltam karbantartási célból, megelőző jelleggel elhozom ide újra a bőrkabátomat, azaz a bőrszövetből készült Templomomat. Ugyanis bizonyos rendszerhibákat fedeztem fel a tartásán, meg szolgálat közben többször is lefagyott, ami akár adódhatott külső vagy akár belső sérülésekből is. Szóval szerettem volna, hogy a Mester ránézzen, mielőtt teljesen használhatatlanná válna nálam.

Ne is mondjam, mi lett belőle: generál szerviz, olyan alapos, külső-belső NAGY-takarításos.

Na és az itteni takarítóeszközök, ejj, barátaim ezek ám a különleges precíziós műszerek, érdemes lenne őket egyenként szemügyre venni, de most, csak azokat emelem ki, amik rám is a legnagyobb hatást gyakorolták.

Először is, a kinti eszközök:

Hómaró, illetve a hólapát,– ezeket általában csak télen használják. A felgyülemlett és főként hideg, jeges akadályokat takarítják el velük az útból, hogy a pácienseket bentebb és bentebb csalogassák. Működés közben kicsit zajosak.

A következő a természet, no hát ez is csuda jó eszköz, olyan hangos-halk, hűvös-meleg, kietlen vagy állatokkal teli, éppen kinek mire van szüksége, azt ő mind megtalálhatja benne.

Én sokszor a harkályt kerestem, mert az olyan, takarító féle madár– aztán, mint kiderült számomra, már csak a „hangja” is gyógyhatású készítmény, „akcióból születik”.

És amikor keresed a forrását, úgy felfelé kezdesz el nézni, kiegyenesedsz, és egészen magasba emeled a tekinteted! Először csak a kintit, és később bizony a bentit is!

Bent a házban, meg ott van a porszívó. Mert hiába no, minden figyelem ellenére, a kosz az csak beeszi magát a falakon – ez is hangos, de mindenképp hasznos szerkezet.

A többi eszközt, inkább a csendesebbek meg energiatakarékosabbak közé sorolnám: ugyanakkor ezekhez mind tartozik egy különleges takarítószer is: parodoxon a neve:

az első:

– a sámli: ezzel alaposan belehet mérni a hozott anyag teherbíróságát, adott esetben, ha nem megy át a standard kereten, akkor bizony meg is törik – nem mindenki szereti.

– a következő a Szentírás: ehhez, itt adnak külön, ignáci szemüveget is, olyan 3 D-s félét, szinte a vesékig láthatunk vele. Ez egy kosz-gyilkos, az biztos!

De a következő, hát az egészen lenyűgözött, ezt csak a főorvos használja, nekem, szó szerint: ez okozta a legnagyobb fejtörést.

Képzeld el, már majdnem lefutott a programom. Szemtől szemben ott álltunk egymással, csak Ő – és én, szótlanul-erőtlenül, még a levegő is majd megfagyott, a szemüvegem leesett az orromról, amikor halkan, szinte nesztelenül belém hasítottak, oda egyáltalán nem illő gondolatok, képek.

Már nem dühítettek, de mégis gáz volt!

Te azt gondolnád, hogy hiba a mátrixban.

De én már tudom, csak az egóm kacsingatott!

Ekkor a Mester türelmesen rám mosolygott: „Nos, ezekkel mi legyen?” kérdezte tőlem.

„Kérlek Uram, formáld át a Te hasonlatosságodra” És még szinte ki sem mondtam, azonnal hallottam, Ő már is hozzálátott és szinte neuronról-neuronra kezdte el átalakítani a kapcsolatunkat.

Készült az Úr 2018-dik esztendejében március 11-én, az Ő dicsőségére, tiszteletére és szolgálatára!

Enter lenyomva, a teszt verzió elindult.

Sziasztok, Isten velem!

2018. március 28., Lelkigyakorlatozóink írták, Nem kategorizált