Lelkigyakorlatozóink írták – Miklós

A szemlélődő lelkigyakorlat, melyen 2011. március 11-től 19-ig vettem részt a Manréza Lelkigyakorlatos Házban Dobogókőn, életem legnagyobb élménye volt, amit szavakkal leírni csak töredékesen lehet. Megtapasztaltam Isten gyógyító erejét, és a megváltás valóságát, mely egyszerre volt felemelő és fájdalmas. A szenvedés pillanataiban éreztem Szűz Mária anyai gyöngédségét, ami annyira valóságos és boldogító volt, hogy azt semmihez nem tudom hasonlítani. Csodálatos volt azt átélni, hogy a megváltás nem egy lezárult, régmúlt esemény, hanem Krisztus műve, ami velem, itt és most történik.

Elindultam a kiengesztelődés útján, melynek első lépése az önmagammal történő megbékélés volt. Ezáltal az elzárt énem igazi érzéseihez is közelebb tudtam kerülni.

Megtanultam megkülönböztetni Isten hangját a kísértő hangjától, ami nélkül mindig eltévednék, és nem tudnék tovább haladni az úton. Vágyom arra, hogy életem további szakaszában Isten napról napra közelebb vezethessen magához, és a lelkigyakorlat ily módon a hétköznapokban is folytatódhasson.

Köszönetet szeretnék mondani ezúton is a jezsuita szerzeteseknek, akik ezt a lelkigyakorlatot odaadással, szeretettel, gyöngédséggel és nagy szakértelemmel vezették.

2011. december 20., Lelkigyakorlatozóink írták